A technikai mutatókpoliakrilamidáltalában molekulatömeg, hidrolízis foka, ionfok, viszkozitás, maradék monomer tartalom, tehát a PAM minősége is ezekből a mutatókból ítélhető meg!
01Molekulatömeg
A PAM molekulatömege nagyon magas, és az utóbbi években jelentősen javult.Az 1970-es években használt PAM molekulatömege millió volt. Az 1980-as évek óta a leghatékonyabb PAM molekulatömege meghaladta a 15 milliót, egyeseké pedig elérte a 20 milliót. „Ezen PAM molekulák mindegyike több mint százezer akrilamid- vagy nátrium-akrilát molekulából polimerizálódik (az akrilamid molekulatömege 71, a százezer monomert tartalmazó PAM molekulatömege pedig 7,1 millió).”
Általánosságban elmondható, hogy a nagy molekulatömegű PAM jobb flokkolási teljesítményt mutat, az akrilamid molekulatömege 71, a 100 000 monomert tartalmazó PAM-é pedig 7,1 millió. A poliakrilamid és származékainak molekulatömege több százezertől több mint 10 millióig terjedhet, a molekulatömeg szerint kis molekulatömegűre (1 millió alatt), közepes molekulatömegűre (1-10 millió), nagy molekulatömegűre (10-15 millió) és szuper molekulatömegűre (15 millió felett) osztható.
A makromolekuláris szerves anyagok molekulatömege, még ugyanabban a termékben sem teljesen egyenletes, a névleges molekulatömeg az átlaga.
02A hidrolízis foka és az ionok foka
A PAM ionos foka nagy hatással van a felhasználási hatékonyságára, de a megfelelő értéke a kezelt anyag típusától és jellegétől függ, így különböző körülmények között eltérő optimális értékek léteznek. Ha a kezelt anyag ionerőssége magasabb (több szervetlen anyagot tartalmaz), a PAM ionos fokának magasabbnak kell lennie, ellenkezőleg, alacsonyabbnak. Általánosságban elmondható, hogy az anion fokát hidrolízisfoknak nevezik. Az ionos fok pedig általában a kationokra vonatkozik.
Ionicitás =n/(m+n)*100%
A korai szakaszban előállított PAM-ot egy olyan poliakrilamid monomerből polimerizálták, amely nem tartalmazta a -COONa csoportot. Használat előtt NaOH-t kellett hozzáadni és melegíteni, hogy a -CONH2 csoport egy része -COONa csoporttá hidrolizálódjon. Az egyenlet a következő:
-CONH2 + NaOH → -COONa + NH3↑
A hidrolízis során ammóniagáz szabadul fel. A PAM-ban lévő amidcsoport hidrolízisének arányát a PAM hidrolízisének fokának nevezzük, amely az anion fokát jelenti. Az ilyen típusú PAM használata nem kényelmes, és a teljesítménye gyenge (a melegítéssel történő hidrolízis jelentősen csökkenti a PAM molekulatömegét és teljesítményét), és az 1980-as évek óta ritkán használják.
A PAM modern gyártása számos különböző aniontartalmú terméket kínál, a felhasználó igényei szerint és a tényleges vizsgálaton keresztül kiválaszthatja a megfelelő fajtát, hidrolízis nélkül, feloldás után felhasználható.Megszokásból azonban egyesek még mindig hidrolízisnek nevezik a flokkulánsok oldódási folyamatát. Meg kell jegyezni, hogy a hidrolízis jelentése a víz bomlása, ami egy kémiai reakció. A PAM hidrolízise során ammóniagáz szabadul fel; az oldódás csak fizikai folyamat, nem kémiai reakció. A kettő alapvetően különbözik, és nem szabad összekeverni őket.
03Maradék monomer tartalom
A PAM maradék monomertartalma a következő anyagok tartalmára utal:akrilamid monomerakrilamid polimerizációja során poliakrilamiddá a reakció befejezetlen, és végül akrilamid termékekben marad vissza. Fontos paraméter annak mérésére, hogy alkalmas-e élelmiszeriparban. A poliakrilamid nem mérgező, de van némi toxicitása. Az ipari poliakrilamidban nehéz elkerülni a polimerizálatlan akrilamid monomer nyomokban való maradványait. Ezért a maradék monomer tartalma a...PAM termékekszigorúan ellenőrizni kell. Az ivóvízben és az élelmiszeriparban használt PAM-ban található maradék monomer mennyisége nemzetközi szinten nem haladhatja meg a 0,05%-ot. A neves külföldi termékek értéke alacsonyabb, mint 0,03%.
04viszkozitás
A PAM oldat nagyon viszkózus. Minél nagyobb a PAM molekulatömege, annál nagyobb az oldat viszkozitása. Ez azért van, mert a PAM makromolekulák hosszú, vékony láncok, amelyek nagy ellenállást tanúsítanak az oldaton keresztüli mozgással szemben. A viszkozitás lényege, hogy tükrözi az oldatban lévő súrlódási erő nagyságát, más néven belső súrlódási együtthatót. Mindenféle polimer szerves anyag oldatának viszkozitása magas, és a molekulatömeg növekedésével növekszik. A polimer szerves anyag molekulatömegének meghatározására szolgáló módszer az, hogy meghatározzuk egy bizonyos koncentrációjú oldat viszkozitását bizonyos körülmények között, majd egy bizonyos képlet szerint kiszámítjuk a molekulatömegét, amelyet „viszkóz átlagos molekulatömegnek” nevezünk.
Közzététel ideje: 2023. január 12.